Hülye pasik, én ezt nem értem...
16-tól 40-ig a legkülönbözőbb pasikkal sikerült összekavarodnom, ittasan, józanul, szerelemből, kíváncsiságból… Volt például Máté, az idegbeteg. Vagy Kenny a 8hónapos terhes feleséges, Gyuri a kétgyerekes családapa, Dave a drogdíler, Gergő a szerelmes-komplexusos-balfasz, másik Gergő a túl fiatal. Zsolti a ragaszkodó, Dani a lehetetlen, Phillip a túl idős, stb. Ó, Palit ki ne hagyjuk a sorból: ő a világmegváltó, a polihisztor. Mindegyikről fogok írni…
Iszom a kis Martini Rossomat a narancskarikával (mert ugye ezt így kell), és ilyeneken agyalok, ahelyett, hogy a szakdolgozatomat írnám, vagy az államvizsgámmal foglalkoznék. Nem jó ez így, hogy csak most kezdtem el blogot írni, el kellett volna kezdenem 12 évesen. Azóta zajlik az életem… Bár akkor még Internet sem volt… (vagy volt?!) Ha akkor elkezdem írni a blogot, akkor nem lenne ez az egész amolyan in medias res, és érthető lenne minden… De azért majd megpróbálok visszatekintgetni, és telelinkelem az összes posztomat!Első körben csinálok egy ki kicsoda cuccot... :)
(Megjegyzés: Azért 12 évesen kellett volna elkezdenem blogot írni, mert akkor történt először, hogy összeverekedett értem két fiú. Azóta zajlik ez a pasihegyek és társai. Végülis, úgy szép, ha zajlik, ugye… )
Miért nem tudok egy normális, korban hozzám illő, nőtlen, gyerektelen, intelligens, férfias pasit találni???
Ó, de! Volt egyetlen egy!
Itt volt nekem Teo, együtt éltünk 4 éven keresztül. Nem tudok rá rosszat mondani. Vagyis csak jót tudok róla mondani… Teo okos, kedves, figyelmes, jó családi háttérrel. Borzasztóan szerettük egymást. A tenyerén hordozott mindig. Nélkülöz mindenfajta elmebeteg tulajdonságot. Mindig, mindent meg tudtunk beszélni. Lányos apák és anyák kedvence. Teo jó. Biztos mindenki találkozott már olyan emberrel, akinek nincsenek ellenségei. Na, Teo ilyen. Teot mindenki szereti. Szakítottunk. Hogy miért? Nem illettünk össze (persze, ez azért ennél kicsit bonyolultabb sztori, de ez a poszt most nem erről szól). Mintakapcsolatunk volt, és mintaszakítást produkáltunk. Mai napig nagyon jó barátok vagyunk. (Persze a Teo-sztori itt nem zárul le, rengeteget fogok róla írni, hiszen ő a legjobb barátom, ő az, aki kikapart a szarból pár hónapja, és persze a kapcsolatunk sem volt történésektől mentes…)
Tehát pontosítok: Miért nem tudok egy normális, korban hozzám illő, nőtlen, gyerektelen, intelligens, férfias pasit találni, akivel kiegészítjük egymást és jól tudunk együttműködni és együtt működni???
Létezik tökéletes kapcsolat? Vajon az embernek van „másik fele”? Miért van az, hogy a „tökéletes” nem tökéletes?! Miért nem kell a Jó és miért kell a Rossz? Vajon minden nő agyal ezeken a dolgokon? Vajon van olyan szerencsés, aki megtalálja élete párját, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak?
