Kisebb fajta erdő van a fejemben. Azt hiszem, lassan rendet kellene tennem…
Modern nőnek nagyon nehéz lenni...Munka, suli, barátok, pasik, háztartás és nem ártana néha leülni a tükör elé, és elbeszélgetni kicsit mélyebben önmagammal. Ez a nagy probléma. Ezért van a káosz. Sok a feladat, még több a kihívás, mindenütt megfelelni, és időt kellene szánnom arra, hogy a dolgaimat átgondoljam. Próbálom utolérni magam, és azt veszem észre, hogy nem tudok teljesíteni százszázalékosan az életem egyik területén sem. Miért? Mert előbb cselekszem, aztán gondolkodom. És miközben próbálok egy fenékkel több lovat megülni, darabokra hullok…
Fekszem a fürdőkádban és gondolkodom. Mert muszáj rendbe tennem az életem.
Egy üveg bor és borospohár a kád szélén. Száraz fehérbor. Csönd. Egyedül vagyok. Ilyenkor tudok legjobban gondolkodni. A bor gyorsan fejbevág a gőz miatt... Döntenem kell, hogy mit helyezek előtérbe: sok szerelmem van, ezer dolgot csinálok egyszerre, ezer dolgot szeretnék még csinálni, tele vagyok tervekkel, közben a magánéletemben kavarom a kavarnivalót. Nehéz rendet tenni. Nehéz szembenézni az átgondolatlan döntéseim következményeivel.
Én ezt nem értem... az életem minden területén káosz van...
Én komolyan nem értem az iskolámat. Miért van az, hogy senki nem tud semmit, sem a tanszékeken, sem a tanulmányi osztályon?! Sem a diplomadolgozat leadási határidejét, sem az indexem helyét, sem a diákigazolvány-matricák kiadási időpontját, sem az államvizsga napját, sem a tantárgyi követelményeket, sem az ösztöndíj átutalásának időpontját, sem a határidőket, sem azt, hogy mi a lakhatási igazolás, semsemsemsem… Minden félévben kb. 10 évet öregszem a tanulmányi osztály miatt...
Komolyan nem értem a munkámat sem. Miért mindent én csinálok?! Hívjam fel, vigyem el, találjam ki, rakjam össze, hozzam el, tárgyaljam le, főzzek egy kávét, beszéljem meg, mondjam le, csináljam meg, gondoljam át, hozzak ebédet, címezzem meg, töltsem ki, fizessem be, intézzem el, menjek be, maradjak még, mentsem le, írjam ki, nézzem át, írjam meg, szervezzem meg, ezt is meg ezt is meg ezt is… Hát mi vagyok én, kéremszépen? Titkárnő? Üzletasszony? Netán feleség?
Ó, hát a pasik. Őket el ne felejtsük! A pasik vagy házasok, és/vagy gyerekük van, vagy túl idősek, vagy túl fiatalok, vagy ostobák, vagy szerelmesek, vagy távolságtartók, vagy túlságosan ragaszkodnak,vagy céltalanok, vagy világmegváltók, vagy balfaszok, vagy a világ másik felén élnek, vagy túl sokat agyalnak, vagy túl keveset agyalnak, vagy idegbetegek, vagy nagyon lassú felfogásúak, vagy sorra dugják a nőket, vagy túl sokat dolgoznak, vagy túl keveset dolgoznak, vagy isznak, vagy drogoznak, vagy melegek, vagy perverzek, vagy ezerféle komplexusuk van, vagyvagyvagyvagy... lehetne még sorolni... A fenti típusokkal már sikerült összekavarodnom. Le fogom írni az összeset, mert nagyon tanulságos...
Most viszont, azt hiszem, lefekszem aludni...
