A pasival pár hónapja lett vége a kapcsolatunknak. Talán az is szerepet játszott ebben, amit most leírok. Iszonyú türelmes vagyok, és amolyan pasik-álma-egyáltalán-nem-féltékeny-leányzó, de mindennek van határa...
A pasim nem volt egyszerű eset. Rengeteg nő veszi körül, néha úgy éreztem, hogy kettőnél többen vagyunk ebben a kapcsolatban. Osztozkodnom kellett rajta több nővel. Tudom, hogy engem szeretett, és nagyon hűséges típus, de ez a rengeteg nő néha nagyon idegesítő tudott lenni. Nem vagyok féltékeny típus, soha nem is voltam, de ez már kicsit sok lett…
Egy átlagos hétköznap:
Csörög a telefonom. A pasi az. Így szeret, úgy szeret, hová megyünk hétvégén. Nyunyorgás egymásnak, aztán hallom, hogy csipog nála valami. Hívásvárakoztatás. Jaj, Édes Dinnye, anyukám keres, visszahívlak mindjárt. Ok. Kb. 1óra múlva visszahív, hogy előbb beszélt az exbarátnőjével - akitől van egy lánya - hogy ma érkezik a gyerekkel, találkozzanak. Úgyhogy a hétvégét még nem tudja, hogy hogyan legyen, de megbeszéljük. Este csörög megint. Ja, ne haragudjak, de az exfeleségének lerobbant a kocsija, érte kellett mennie. Amúgy beszélt a nővérével, és holnap nála ebédel, de utána mindenképpen fussunk össze egy kávéra. És képzeljem el, hogy valamelyik közösségi portálon megtalálta az első szerelme, és jövő héten összefutnak. Ez hat nő, és egy nap. Illetve hét nő. Mert ugye én is itt vagyok…
Hát már csak hat megint... (Persze a haver csajokat, munkatársnőket nem említettem...)
