Hát idáig fajultak a dolgok: nekiálltam blogot írni.
Nem hittem volna, hogy eljön ez a pillanat is... Bár az életem tele van amolyan szappanopera-epizódokkal, amelyekről ugyanígy nem gondoltam volna, hogy valaha megtörténnek - például, hogy beleszeretek egy nős-gyerekes pasiba. Vagy hogy szerelmes lesz belém a főnököm. Meg ilyenek...
Az a fajta leányzó vagyok, aki "átlagos" életet él, munkával, egyetemmel, BKV-bérlettel, pasihegyekkel, albérlettel, lakótárssal - de én ezt nem értem, velem mindig történik valami. 5 percenként. Esküszöm, megőrülök ettől az egésztől!
Hát, ez vagyok én...
