Kb. 3 évvel ezelőtt (elsőéves voltam az egyetemen) elkezdtem gyűjteni a szakdolgozatkötők elérhetőségeit és árait… Minden cetlin kivétel nélkül rajta volt, hogy „1 órás szakdolgozatkötés”! vagy „szakdolgozatkötés azonnal!” vagy „állandó időzavarral küszködőknek azonnalra is”… Egyszerűen nem voltam képes megérteni, hogy ki az a hülye, aki egy órával a leadási határidő előtt megy beköttetni a szakdolgozatát… Hát most már tudom…
Mindig olyan voltam, hogy imádtam ilyen hosszabb lélegzetvételű dolgokat írni, minden házidolgozatomat megírtam nagyon korán, gondoltam, így lesz a szakdolgozatommal is… És megtörtént velem minden olyan, amit a szakdolgozat-rémtörténetekben megtörténhet…
Elkezdtem időben írni, választottam konzulenst, aki el volt ájulva a témámtól, meg hogy szeretek és tudok is önállóan dolgozni. Mikor van a leadási határidő? Április 30. Ok. Átküldtem a konzulensemnek a majdnemkész anyagot április első hetében. Persze nem írt vissza semmit. Nem sikerült elérnem telefonon, nem sikerült megtalálnom sem a tanszéken, sem az irodájában, sem a laborban, sehol! Áááááááá! Most mi legyen? Kértem halasztást. Megkaptam, azzal, hogy június 9-én van az államvizsga, hozhatom bármikor, de államvizsga előtt két héttel meg kell védeni. Ok. Boldogság! Pofozgattam, finomítgattam, majd átküldtem újra. Semmi válasz. Hát jó. Május 17-én kaptam egy e-mailt a tanszéki adminisztrátortól, hogy ha nem adom le holnap reggel beköttetve, akkor viszlát, hellósziaszevasz. Hát nagyon vidám… Bementem hétfőn, hogy akkor bocsi, de nem adom le, hiszen a konzulensemtől nem érkezett semmiféle reakció, a háta mögött meg azért mégsem… Erre a tanszéki admin úgy leosztott, hogy még… Mit foglalkozom a konzulensemmel, köttessem már be, adjam le, úgysem fogja senki elolvasni… Hű… Konzulens betoppan. Wow! És mit kérdez: „Na, beköttetted már?” Ááááááá! Mondom: „Nem, várom a válaszod.” Reakció: „Nem kell itt doktori disszertációt írni, köttessem már!” Mondom: „Jó, akkor este átküldöm a véglegeset, hogy elolvasd, áldásodat add rá, és viszem köttetni…” Erre: „Ne küldd, nem fogom elolvasni, áldásomat adom rá mindenhogy.” Mi vaaaaaaaaan? Hát jó. Dinnye el. Keresem az adataimat, táblázataimat. Mindent, ami statisztikás, az informatikus ismerősöm véletlenül letörölte a gépemről. Áááááááá! Most mi lesz? Reggel fél ötig írtam… Ok, nyomtassuk. A huszonharmadik oldalnál kifogyott a tinta a nyomtatómból. Na neeeee. Ok, no pánik, majd a köttetőnél kinyomtatják. Mennyi pénzem van? 2000 Ft-om. Ok, 1700 a kötés, 300-ból kijön a maradék 30 oldal. Megyek reggel 8-ra a köttetőhöz. Sajnos, ők nem tudják vállalni, most annyi szakdolgozatot kötnek, hogy nem megy az egy órás. Ááááááááá! Hisztérikus kötő keresés. Aztán találtam 2500-ért bekötik, a világ végén, egy óra alatt… Honnan szerezzek pénzt? Öcsitől. Szerencsém van, tud adni. Kicsit mérgezett egérnek éreztem magam… Bekötötték, leadtam. 5 nap múlva védek. Apropó mikor? Negyed 2-től. Ja, akkor jó, vizsgám van 11-től. Vidám. Ki bírálja? Ki az elnök? Áááááá! Az elnök statisztikás, mindenkibe beleköt Gauss-görbével és társaival… Ááááááá! Na, mindegy. 5 nap múlva vizsga 11-től, ok, 3-as. (Hogyan? Nem tudom… Nem tanultam rá…) Aztán védés. Úgy belemásztak, és belekötöttek, hogy az valami hihetetlen… 3-ast kaptam. Szerintem ez tök jó teljesítmény ahhoz képest, hogy konzulens nélkül írtam… :)
Tanulság:
Olyan konzulenst kell választani, aki segítőkész és elérhető. A kötőhöz előre egy héttel be kell jelentkezni. Pénz mindig legyen elég, ha beütne valami…
Na, most úgy néz ki,hogy államvizsgázhatok… :)
